Abarth 124 Spider: Olasz méregzsák a Balatonnál

Aki egy kicsit is nyomon követ minket az fogja tudni, hogy olasz autóról sok mindent tudok írni, de rosszat nem. Megosztják az autós társadalmat, de számomra az országért való rajongás miatt nem tudnak rossz dolgokat csinálni. Bármihez is nyúlnak hozzá, abból árad az élet szeretete, értelme, a szenvedély. Már-már használhatnám a hedonista jelzőt, de sokkal helyénvalóbbnak érzem a „dolce vita” használatát. Szerencsések vagyunk, hiszen rég volt már arra precedens, hogy ilyen ősz köszöntsön ránk, mint a mostani. Egy szavunk sem lehet, ilyen hőmérséklet és ennyi napsütés sokszor még nyáron sem jut, főleg szabadság alatt, tehát adta magát az alkalom, ha egy cabrióval kell feldobni az évszakot és a hétvégét. A sok rendezvény miatt elfoglalt volt az autó egész nyáron, de végre sikerült összehozni a nagy napot.

Megtörte a Monoszlói utcaképet, de mindenki mosollyal fogadta

Mi más is jöhetne szóba, hát még szép, hogy a Balaton, azon belül is az északi part. Néhány éve vettem észre magamon, hogy sokkal szívesebben orientálódom ide, mint a másik oldalra, valószínű öregszem. Ilyenkor sokkal szebb arcát mutatja, mint talán bármikor,az ősz olyan színekbe burkolja a tájat, hogy az ember szava elakad. Székesfehérvárnál el kell engedni az autópályát, és érdemes a főúton megközelíteni a Balatont, mert igazi ráhangolódást nyújt.

Igazán elemében az ilyen helyeken van, nem a városi forgalomban

Az M7-en haladva 120-130-as tempóig talán élvezhető a haladás leengedett tetővel is, de igazi énjét nem itt fogja megmutatni. Engem az sem zavart volna, ha az ülésfűtés maximumon megy, csak élvezni lehessen ezt a fajta szabadságot, amit kapunk. Korábban, már írtunk a sima Fiat 124-ről, az valamivel barátságosabb, az Abarth, olyan, mint egy „mérgezett egér”. A megjelenése is sejteti, hogy nem egy átlagos modell, ékes színei könnyen felismerhetővé teszik, megtöri a természet harmóniáját. Nem tudok rá haragudni, miszerint beletipor a természet lelki világába, hiszen nemcsak megjelenése, de hangja is kizökkent mindent és mindenkit. Egy pillanatra sem engedi feledtetni, hogy ez egy kőkemény versenyautó és nem egy sima cruiser. Kemény futóműve, közvetlen határozott kormányzása és nem győzöm hangsúlyozni érces üvöltő hangja nem mindennapi. De mégis azt az érzést adja, hogy kell nekem és nem akarok nélküle élni. Ismét ékes példája, hogy nagy feelenget nem csak sok száz lóerővel, és 20-30 millió forintos értékkel lehet gyártani, hanem egy könnyű karosszériával, jó futóművel és nyers hanggal is.

Az a sok kipufogó a felelős azért, amit csinál, garantáltan messziről hallják, ha érkezünk

Sokszor nem is tudtam figyelni a körülöttem lévő gyönyörű tájra, mert a magamfajta „benzinvérű” csak azt hallgatta, hogy gázelvételkor milyen durrogásokat és morajlásokat produkál a dupla kipufogó. Az egyik legjobb dolog a kanyargós utakat szelni vele, az ember arcát simogatja a langyos szél, és a napsütés szeptemberben nehéz ettől jobbat elképzelni. Az úti cél nem volt más, mint a Liszkay borkúria Monoszlón, az egyik kedvenc helyem a Balaton körül. Igazi Toszkán hangulat fogadja az arra járókat, és a vendéglátásra sem lehet panasz. Van itt minden, amire szükségünk lehet, finom étel, hangulatos szállás, isteni borok, és jó hangulat.

Lehetne akár a második otthon a Liszkay kúria Monoszlón, magyar Toszkána

Azt éreztem, hogy hazaértem, akár egy hónapot is szívesen eltöltöttem volna itt. Reggelente az ember beült a kis cabrióba, leengedte a tetőt és elindult felfedezni a környéket, este pedig a naplementében visszaérkezik az út porával. Na, de elég a csöpögésből, mert ez egy autós portál, de tény, hogy az életérzés átjött.

Néhány adat, ami fontos lehet, és tükrözi, hogy miért ilyen szerethető az 124 AbarthSpider. A benne lévő 1,4 literes agresszív turbómotor 170 lóerő leadására képes, de ne higgyünk a számoknak, mert érzésre teljesen más, amit kapunk. Soha el nem fogyó lendülettel lódul meg minden fokozatban, és bár nem tekeri az órát úgy, mint a nagyok, de a feelenget azt visszaadja a nyers üvöltő hangjával.

Apró részletek teszik sportosabbá a belső hangulatot

 A váltó szinte japánosan tökéletes, feszes, nehéz rosszul bánni vele. A városi forgalomban nem igazán van elemében, sokkal jobban érzi magát hosszútávon, és el is indulhatunk vele, hiszen egy hosszú hétvége poggyászát el is nyeli a csomagtartó.

Látszik rajta, hogy nagyon „mérges”,a színei is tükrözik, mondjuk nagyon jól áll neki

 Temperamentumos olasz lévén szereti a hasát, az étvágyával nincs probléma, könnyedén szökik belőle az üzemanyag a nagyvilágba. Nem a spórolásról szól, de azért így sem kell megijedni ez nem jelent horror értéket, de 8 liter alá nehéz levinni, japán testvére azért takarékosabb. De el kell döntsük, hogy melyik a szimpatikusabb, a szép csendben haladó japán, vagy az üvöltő agresszív olasz, ami garantáltan felhívja magára figyelmet és elismerő pillantásokat kap, nekem egyértelmű a válasz.

 

Földi Tamás