BMW M2 Competiton: A versenyzés a vérében van

Az ember életében vannak olyan pillanatok, amikor képtelen nemet mondani. Ez előfordul abban az esetben is, amikor egy csinos hölgy próbál minket „táncba hívni” –mondjuk, ahogy én táncolok, az mindent visz-, vagy amikor a magunkfajta „petrolhead” irányába a következő mondat irányul. „Hétvégén lent leszünk a családdal a Balatonon, ha gondolod, vidd el az M2-őt és próbáld ki, kíváncsi lennék, hogy tetszik.” Hát mi is lehetne erre a válasz, konkrétan, ha az ember nem egy életmentő műtét előtt áll, nem mondhat nemet.

A tábla nem viccel, tessék vigyázni vele, főleg vizes úton tud meglepetést okozni

 

Így alakult, hogy az ország első forgalomba helyezett M2 Competition-je a kezem közé került. Két igazi ellensége létezik ennek az autónak az egyik a traffipax, a másik pedig az időjárás. Az első esetében nagy segítség a magunkfajtának a Waze applikáció, amely részére én biztos, hogy felajánlom az adóm 1%-át, mert annyiszor mentette már meg a hátsómat. Az időjárást már kevésbé sikerült a szövetségesünkké tenni, de nem lehet okom panaszra. Ezt úgy kell érteni, mint amikor valaki nem az időrekordot akarja megdönteni, hanem a közönségnek autózik, vagyis felettébb látványosan közlekedik. Igen-igen, de az van, hogy friss jogsis korunkban, amikor Ladák és BMW 316-ok voltak még más mércével voltak a lóerők, mint most. Nem vagyok egy besz…i srác, és azért jónéhány erős autót vezetettem már, de valaminek a fele sem tréfa, és ez most nagyon olyan.

Nem fitogtatja az erejét, a részletekbe rejlik a tudása

 

Az M2 Competition már ránézésre is fenevad, sunyi és szigorú tekintete többet mond minden szónál. Ne engedjük, hogy becsapjon a mérete, a BMW-nél valami annál gonoszabb, minél kisebb. Volt már szerencsém a nagy-testvérekhez M5,M6 igaz azok lóerőben felette vannak, de ez teljesen más feeling, ez egy utcai versenyautó. Azok kanyarban a nagy tömeg miatt máshogy viselkednek, hiszen a fizika az fizika, ahol azok megremegnek, ez ott van igazán elemében. A 19 colos kerekek mögött majdnem ugyanolyan méretű féktárcsák meredeznek, a speciális Michelin gumik pedig igyekeznek a talajra juttatni minél többet a rengeteg lóerőből. Személy szerint az egyik legszebbnek tartom a 2-es karosszériáját, igazán dögös és arányos.

Arányos és nagyon szép a formája, nekem az egyik kedvencem

 

Belül is megfigyelhető némi változás, mondjuk aki, már ült BMW-ben, az a dizájntól nem fog hanyatt esni. Mivel szűkösebb a hely a nagy-testvéreknél, tényleg helyénvaló, hogy minden kézre esik.  Nem nevezném kicsinek, de igazán két fő számára tud praktikus lenni. Az üléseken nagyon jól mutat az M2 logó, amely világít az ajtó nyitás és zárásakor is.

Ezek az ülések aztán tartanak, de szükség is van rá

 

Igazán sportosak, szükség is van rá, mert komoly terhelés éri a benne ülőket. A kormány a szokásos kissé vastag hibátlan fogással, könnyedén kézre esnek a kormányváltó fülei is, amiket garantáltan használni is fogunk, hiszen használatát komoly gázfröccs kíséri. Őszintén szólva ettől nem is néztem szét benne jobban, nem ez érdekelt.

Apró figyelmesség, hogy soha ne feledjük, hogy miben is ülünk

 

Ami érdekelt, az attól a perctől fogva kristályosodott ki, ahogy megnyomtam a Start gombot. Gondoljunk csak bele, hogy egy ilyen „kicsi” karosszériába a gyártó elhelyez egy 3 literes soros hathengeres motort, amelyre a biztonság kedvéért még két turbófeltöltőt is tesz, nehogy kevés legyen. Az eredmény mi lesz? Mondom: 410 lóerő és 550 Nm nyomaték.  A számok, miszerint a 0-100 sprint 4,2 mp és a vége valahol 280 km/h körül van nagyon hangzatosak. De ezek csak száraz adatok, az élmény az nem kifejezhető ezekben, hiszen az élménynek nincs mértékegysége, vagyis de van: a mosoly. De az nem mosoly volt, hanem levakarhatatlan vigyor, ami pénteken délutántól a visszaadás pillanatáig, azaz vasárnap estig az arcomon volt.

Az ilyen útfelület az egyik legnagyobb ellensége, de nagyon játékos tud lenni rajta

 

Én azt mondtam a gazdájának, hogy nekem ez túl sok lenne a hétköznapokra, számomra ez a nemnormális kategória. Ugyanis az van, hogy egy rövid együtt töltött idő után elhiteti veled, hogy mekkora király vagy, és egyre többször nyomod meg a bűvös gombot, amely ilyenkor még nem kapcsolja ki a teljes elektronikát, csak hagy némi magabiztos játszóteret. Mivel az időjárás nem lett a barátunk, és szinte végig esett az eső úgy voltam vele, hogy legalább nem kell szétforgatni, hogy keresztbe menjen –mindig elfelejtem, hogy egy M2-ben ülök– és legyen vagány ez a hétvége. Azt felejtettem el, hogy ez a tömérdek lóerő és nyomaték már alul is rendelkezésre áll, és konkrétan, ha egy kicsit jobban megnyomtam a gázpedált, már indult a cirkusz. És Úristen, de még milyen cirkusz volt ez, pedig sok panasz érte, miszerint a hangja már nem olyan, mint az elődnek az előírások miatt. A titok, hogy 4000 fölé kell forgatni, ahol mérges üvöltésbe kezd és egészen 7000-es fordulatszám fölé tudja tekerni a mutatót. Igaz sajnos itt sem durrog, de azért kapunk az élményből rendesen.

Az ott pont egy ideális balos kanyar… 😀

 

Nem tudtam vele egy normális gyorsulást produkálni, hiszen még 100 km/h óra felett is csóválni kezdené a farát, ami már nekem nem volt olyan vicces, rettenetesen erős. Autópályán tudtam kiélvezni valamennyire, hiszen itt volt az a tartomány, ahol már hatékonyan tudtam gyorsítani. Hozzátenném nem az a szégyenlős fajta, 200 fölött is akkorát lép, hogy megáll az ember esze –persze ezt csak olvastam egy külföldi oldalon J-. És az a durva, hogy mindezt olyan magabiztossággal végzi, mint egy svájci óra. Az Audi RS5-ben éreztem magam ilyen jól, nem gondoltam volna, hogy ezt a fajta irányíthatóságot és precizitást egyszer átélem egy hátsó kerekes autóban is. Viszont a fejekben még mindig van némi homály az ilyen autók tekintetében. Bennem is van hiba, hiszen a versenyszellem kiölhetetlen lesz ameddig élek, de van, hogy nem tudok ellenállni a „csábításnak”. Ezúton üzenném, a márkatársaknak X5/X6 M50d, hogy ez nem ugyanaz –az is nagyon jól megy ugyan-, de nem kell meglepődni, amikor komolyan eltávolodik a kis méregzsák, miután levillogják az autópályás egysávos terelésben :D.

Zárásként, két helyre is kitették a táblát, nem lehet elégszer elmondani

 

Őszintén szólva kimerültem a hétvégén. Kemény mindennapok várnak a leendő tulajdonosokra, hiszen ezt nem vezetni, hanem uralni kell. Ilyen kemény rugózással még a FocusRS-ben sem találkoztam, pedig az is mély nyomokat hagyott bennem. Kellő önuralom kell hozzá, hiszen olyan, mint egy tökéletes fegyver, minden eszköze megvan hozzá, hogy szinte bárkivel bármikor versenyre kelljen, ha van megfelelő tapadás. És mindezért azt sem mondhatnám, hogy túl sokat kér cserébe a benzinkúton. Nagyjából 2db Xanax mellett lehet esélyünk betartani a szabályokat, és ilyenkor egészen meredek értékek születnek, ami 10 liter környékét jelenti, de a hétvégi csibészkedés átlaga 15 literben állt meg. Én őszintén szólva nem sajnáltam tőle egy cseppet sem, mert amióta visszaadtam és nincs javulás az időjárásban, ettől többet elköltöttem csokikra, hogy valamivel oldjam a depressziómat.

Az autót szeretném megköszönni a Rentasystem Kft.-nek!

 

 

 

 

Földi Tamás