SsangYongRexton: Szeretni való óriás

Rendhagyó módon szeretném bemutatni vendégünket, akivel ezalkalommal egy hosszú túrára indultam egy fantasztikus helyre Zakopaneba. Nem feltétlenül a megtett kilométer volt sok, hanem az ahogy az odavezető út viszontagságaival kellett megbirkózni.Hajnali 3:40 van, nem esik túl jól felkelni, de ígéret szép szó, el kell indulnom. Gyorsan összekapom magam, és ahogy kilépek a lépcsőházból már messziről látom a Rexton tetejét, ahogy beárnyékol egy VW Golfot, és egy „díszSUV-ot”, amit inkább nem neveznék nevén. Olyan, mint egy troll a hobbitok között, szóval könnyű felismerni. Túl sok mindent nem viszek magammal, hiszen túránk csak egynapos, kimegyek a páromért.

k1

Ebben a prémium környezetben bárki szívesen eltöltené az időt

A téli kabát és a sapka hamar lekerül rólam, egy lendülettel hátra dobom, de szó szerint eltelik vagy 5 másodperc mire elér a hátsó ülésre, mert akkora a táv az elől és hátul ülők között. Bekapcsolom az ülésfűtést és a kormányfűtést is, ha már van benne miért ne élvezzem.Ebből az elsőt, ha hármas fokozatban felejtem, hamar égett alsónadrág illat csapja meg az orrunkat, mert inkább az orosz tajgára tervezték, mint ide, brutálisan melegít de a -10 fokban határozottan jólesik. A Waze és az autó GPS-e szerint valamivel több, mint öt órás lesz az utam Budapestről, külföldi autópályamatricával nem akartam vacakolni, ezért Salgótarján felé vettem az irányt, arra nagyon szép a táj. Mivel azért szerettem volna tartani a határidőket vagy az sem baj, ha faragok belőle ezért sietősre vette figurát, de a behemót ettől kicsit sem jött zavarba.Az autópálya tempó felső tartományát is nagyon jól viselte, a mérete miatt gondoltam ránézek az étvágyára de semmi ijesztő 10,5 liter. Nagy forgalom ilyenkor még nincs, néhány pékkel, meg zöldségessel lehet találkozni és közben azon gondolkoztam, ha valamelyik lerobbanna simán megállhatnék segíteni, hiszen a Rexton csomagtartója hatalmas, több, mint 1000 liter, de ha lehajtom a hátsó üléseket akkor 2000 fölé is tud menni, oda pedig jó sok kenyér, kifli és zsömle befér. Salgótarjánban megálltam még tankolni, ne útközben kelljen, ilyenkor az első vonás fogyott le a kijelzőn. A Shell kútra érve kijött a kolléga, hogy segítsen, de érdemes lett volna látni az arcát, mikor meglátta a cirkálót. Majdnem beszaladt a kollégájához, hogy készítse össze az előző nap bevételét, mert jöttek érte, vagy a mások gondolata szerint valami orosz maffialeszámolás közepébe csöppent, de a lényeg, hogy nagyon megdicsérte a járgányt. Olyannyira, hogy el sem fogadta a borravalót, azt mondta ő köszöni, hogy megnézhette.Az érdekesség kedvéért hatezer forintból töltöttem tele a tankot, és újra kiírt megközelítőleg 850km hatótávot, ez teljesen korrekt. Érdekes jelenség, hogy ahogy átléped a határt azonnal megváltozik a tájkép, mert itt szinte azonnal hó van, de nem is kicsi, mintha valami egyezség lenne, hogy nálunk már ne essen, érdekes.

k2

Ezek szerint van, ahol még nagyobb veszélyben van, mint nálunk 😊

A forgalom továbbra is nagyon csekély, csak a korábban szóban forgó fuvarosokkal találkoztam. Rádió híján nem volt mivel elüssem az időt, ezért pendrive-ról zenét hallgattam, és meg kell mondjam, csodálatosan szépen szólt, pedig nem kis teret kellett megtölteni, én meg csak bömböltettem.

Névtelen-3

Végre elkezdődött a napfelkelte, valami csodálatos látvány

Egyre inkább változnak a terepviszonyok, gyakorlatilag szépen fokozatosan magasabbra érek, ahol látványosan nagyobb hó is borítja a tájat, ez könnyű konstatálni, mert gyakorlatilag csak a kamionosok ülnek tőlünk magasabban, messze földre ellátni a volánjától. Na az első élmények amiért érdemes volt korán kelni, az a felkelő nap látványa, valami csodálatos ahogy ébred a természet. Az indulástól fogva az autót hátsó kerék hajtásban használtam, de éreztem, hogy olykor kicsit megcsúszik a hátulja, és egyre gyakrabban villant be a kipörgésgátló is a kanyarodásnál. Nem vagyok egy félős típus, de az autó bőven két tonna felett van, nem lenne szerencsés itt megtanulni driftelni vele, félelmetes, amikor elindul, de az elektronika szépen fogja, nincs baj. Érezhetően stabilabbá váltam onnantól kezdve, hogy összkerékhajtásba kapcsoltam, ég és föld volt a különbség stabilitásban. Mivel nagyon korán volt még mindig, sok helyen én voltam az első, aki aznap járt, csupa szűz hó fogadott az utakon. Ahogy közeledtem Lengyelországhoz egyre nagyobb volt a hó, az igazat megvallva nagyon örültem, hogy ekkorra esett a Rexton teszt, mert személyautóval lehetett látni, hogy jóval óvatosabban haladtak a többiek.

k4

Néha megálltam egy szép fotó erejéig

Csak zárójelben jegyezném meg, hogy gyakorlatilag végig hegynek felfelé vezetett az út, és mind a négy kerék folyamatosan hajtott, ilyenkor konstatáltam a legmagasabb fogyasztást, ez volt 11,5 liter, én úgy voltam vele, hogy megért ennyit a biztonság, ami körülvett. És íme az első igazi havas útszakasz, ami prezentálja a helyzetet, szóval ilyen körülmények várják az ide érkezőket, de ide ezért jövünk.

k5

Ez már valami, így néz ki az igazi hó

És akkor megpillantod a Magas- Tátra vonulatait, és érzed, hogy nemsokára célba érsz, gondolod Te kis naiv, hiszen már csak 110 kilométer van hátra, de valamiért az a táv közel két óra tehető meg. Gondoltam biztos összezavarodott rendszer vagy ilyesmi, nagyon régen voltam erre, nem emlékeztem már rá, hogy miért ilyen lassú. Gyakorlatilag a Mercedestől örökölt hét sebességes váltó folyamatosan kapcsolgat, mert mire azt gondolhatnánk, hogy majd haladunk újra kanyar vagy emelkedő érkezik, vagy kijönnek elénk egy személyautóval és máris lassulunk. De végre-valahára megérkeztünk úticélunk végére, ahol csak kevés időt töltünk el, mert rohanunk is vissza Budapestre. Egy gyors séta, egy ebéd a varázslatos helyen, ahol gyakrabban halljuk a magyar szókincset megcsillanni, mint az Ázsia centerben. A hotel parkolójában egy Vivaro mellé álltam, és mikor kiszálltam akkor tűnt fel, hogy gyakorlatilag, mint két tojás olyan egyformák MÉRETRE. Amikor a cuccokat berámoltuk a csomagtartóba, akkor vettük észre, hogy az autó elejénél néhányan fényképezgetik a behemótot, ami akkora, hogy se ők nem vették észre, hogy mi hátul pakolunk, sem mi, hogy azt csinálják, amit. Összemosolyogtunk aztán mindenki, ment a dolgára. Egyáltalán nem voltam fáradt a sok időtől, amit az ülésben töltöttem el, kifejezetten kényelmes, és gyakorlatilag akárhogy elnyúlhatunk benne, a helykínálat fejedelmi mindenhol. Én személy szerint imádom a napfénytetőt, az is volt benne, természetesen a méretéhez képes akkora, mint egy Opel Corsa komplett teteje. Hazafelé szerencsére más útvonalat adott meg a GPS, aminek örültünk, és lehetőségünk maradt egy kis csavargásra.

k6

Kifejezetten otthonosan érezte magát a közútról letérve a Rexton

Kifejezetten kíváncsi voltam, hogy miként viselkedik a közútról letérve, ezért próbára is tettük. A 20 colos kerekek, jácci könnyedséggel gázoltak át a havon, és törtek utat oda ahová csak kevesen mertek merészkedni. Egy ilyen kitérő alkalmával hozta úgy a szükség, hogy egy patakon kellett átkelni, de mivel a túloldalán két terepjáró is állt úgy gondoltam mi baj lehet, a legkevésbé sem volt probléma. Ezt követően egy kicsit még cirkáltunk, de nem volt más kijárat, csak visszafelé. Betolattam egy Q5 és egy Navara közé, ahol nagyjából 30-35 centis friss hó lehetett. Az Audi tulajdonosa pont akkor vette távozásra a dolgot, de ő is meglepődött, amikor ez nem sikerült.

k7

Akár végig a mederben is mehettünk volna, szinte bárhol elmegy

A nagy hóban quattro hajtás ide vagy oda beragadt, nagyon nehezen boldogult, már éppen kiszállni készültünk, hogy segítsünk neki, de nagy nehezen kihajtott. Nálunk is ugyanez a helyzet állt elő elforgott az összes létező hajtott kerék a friss hóban. Kicsit izgultam, hogy ugyanis túl sok segítség nem volt a környéken, és akkor eszembe jutott az importőr mondata, miszerint a váltó mellett a W(winter) gomb pont az ilyen esetekre szolgál. Ezt megnyomva gyakorlatilag alapjáraton de szépen ki tudtunk jönni, egyből kisimult az arcom.

k8

Határozott vonások, szép krómfelnik, akár elegánsnak is mondanám

Ilyenkor néztünk az óránkra, miszerint este koncert és illene nem elkésni, de a GPS szerint, ha innen egyenesen oda mennénk akkor esetleg a felvezető együttes végére már ott is lehetünk. Utálok késni, ezért úgy voltam vele, megteszem a tőlem telhetőt, ehhez úgy gondolom a legjobb partner, aminek a volánjánál ülök. A Rexton 2,2 literes négyhengeres dízel motorja 187 lóerő és 420 Nm nyomaték leadására képes, szükségünk volt minden egyes paripára, hogy időben hazaérjünk. Nagyon kellemes meglepetés volt minden percben, akár főúton, akár autópályán személyautókat megszégyenítő módon lehetett vele haladni, és végül is egy pici késéssel megérkezni a Marriott hotel parkolójába. Érdekes kontraszt volt a hófödte csúcsoktól a budapesti luxusszállodáig mindenhol jól mutatott az autó. Az alacsony mélygarázsban könnyedén megtaláltuk, olyan szinten kimagaslott a többitől. Egyik helyen sem kell szégyenkeznünk vele, mert abszolút megállja a helyét, ez nem egy divatSUV, amivel talán lemerészkedhetünk az útról, hanem egy olyan régivágású terepjáró, ami elvárosiasodott.

k9

Érdemes lett volna mellé állni, hogy szemléltessük a méretét

Minden benne van, amit ma elvárhatunk tőle vezetéstechnikai és kényelmi szempontból, sőt még talán több is mint amire igazán szükségünk lehet. A hatalmas méret szinte minden szempontból meggyőzővé varázsolja, és nem egy otromba kinézete van, én szeretem ezt az egyszerűbb formát, és hozzátenném a szerdai beharangozó óta többen hívtak fel, hogy mi a véleményem a modellről. Én csak annyit tudtam mondani, hogy ha igazi terepjáró akkor Rexton. És emellett az ára is elképesztő, hiszen valamivel 8 millió forintról indul, a mi tesztautónk felszereltsége több, mint elegendő volt az volt 13 millió.
A képeket most én készítettem és csak telefonnal tudtam dokumentálni, ezért elnézést a gyengébb minőségért! 😊
Az autóért szeretnénk köszönetet mondani a Wallis Automotive Europe kft.-nek.

Földi Tamás